Dalszövegek
 

Mindenkinek saját plázát

- Ott még van egy fa!

- Hát vágjátok már ki a picsába!
Több hangsúlyt a csomagolásra
Amit eladok neked azt a közösből veszem
A szemetemet pedig bizony a maradékra teszem!
A reklámomat nézed és az E- betűmet eszed
Elfogyott a levegő? Hát majd azt is tőlem veszed!
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát
- Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Refr:
- Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

- Szívom az észt és hozom a pénzt
majdnem az összes szádat befogtam
amikor hatékonyan és nyugodtan már az utolsó halat is kifogtam
Na és, ha ez mindenkit a sírba tesz...?
A lényeg, hogy utoljára Nekem lesz!
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát
- Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Refr:
- Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

- Mint az öreg Swayne-ék
pénzből hatalmat - hatalomból pénzt, senki sem zavarhat
Mit dumált az az öreg Indián? - A pénz igenis finom!
Még sütök egy pecsenyét Damoklész kardján
Lekuporodhatsz egy száraz tó partján...
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát
- Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Refr:
- Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Találj Rám!

Mosolyogsz rám, és a gyöngémet keresed
ha mindenem a tiéd még nyúlsz egy keveset
és mondod igazán, hogy: - Téged is levesznek
kerék alá tesznek - onnan is kivesznek ŐK!
Akik szintén csak élni akarnak és HÚÚ
de őszintén szavalnak:
- Ha nem teszem meg, majd megteszi más!
A kényelmünkért persze más a hibás!

Hülyítik egymást, hogy tények és ráció
Hatékonyság meg információ
Belegabalyodva a hatékony térbe
Hamiskás szemmel feloldozást kérve
még mindig nem értik, hogy nem ez a lényeg
Ragad a tudatuk mint nyáltól a bélyeg
Mielőtt nyakunkra szorul az időhurok
Egy hely még hova menni tudok...

Refr:
Ha valaki keres, én magamban vagyok
-Találj rám...
A külvilágnak csak egy apró cetlit hagyok
- Találj rám...
Hogy: Nyugi-nyugi srácok, písz-lav-heppinesz
- Találj rám...
Senkire sem várok, idebenn buli lesz!

Ez törpe lélek mindent magért tesz
csakis attól fél, hogy őszinte lesz
Jupiter a másik és Ökör a világ
neki gyarmat a szerelem és eszköz a virág
Amaz csak befektetni tud - adni nem
Hogy kiben is bízik - már magában sem
Neki verseny a szex, az ideges a pipás
zörög a zene és a költő csak egy piás!

Refr:
Ha valaki keres, én magamban vagyok
- Találj rám...
A külvilágnak csak egy apró cetlit hagyok
- Találj rám...
Hogy: Nyugi-nyugi srácok, písz-lav-heppinesz
- Találj rám...
Senkire sem várok, idebenn buli lesz!

Hazudsz kutya

Kölyök vagy és érzed, hogy nem stimmel az egész
nagyot mond a gyáva, és mellé mond a merész
a dédi, az óvó, a tanító s a tanár
a tányérsapka, a hófehér köpeny és a talár
Anyuka is mást mond az apunak meg nekem
apuka meg tagad, pedig én kiteszem a belem,
hogy ne lépjek én is ugyanabba a szarba
már megint - mint egy falábbal járt szamba.

Aztán győznek a hormonok és te végre felnőtt leszel
csókolódzol, baszol, néha kulturáltan eszel
ez már tényleg "dzsászt lájk hálivud" - keresel és vágysz
aztán döntened kell - választasz és hánysz!
A mindnedet, hát nem figyelsz csak megeszed a dumát!?
Ebben a játékban senki sem teszi ki a zsugát
a sorok, meg ami köztük lassan kikezdik az eszed
a világ nem is oly szörnyű, hogyha behunyod a szemed

A valóság csak kerülgeti őt engem és téged
szépen lassan megtanulod, hogy torzítasz vagy véged
ez a legsötétebb titkok feneketlen kútja
Tükörbe nézz és oda mondd, hogy: HAZUDSZ KUTYA!

Nem látom, nem bánom, nem vágom, nem járom

Cseberből vederbe

- Álmomban álom vár, ott minden táncol már
Egy ringató emlék éppen arra jár
Emlékem álombár, mindenki másra vár
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár...

- Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán
Arra jár egy gondolat, csak nézzük mint egy idegent
majd lemászunk a pincébe, tán nem zavar idelenn
dobunk egy gyűszűvel - poharak kövessék
lelkünket is kádároknak urnájába vessék
Frissült vérünk fest majd koponyánk falára
szép színes képet mely hasonlít a mára

-A józan ész hazatér
cipeli őt múltunk
tán akkor végre már beugrik, hogy:
szarni indultunk!

És ez így tovább, és ez megy tovább, és csak megy tovább...

- Álmomban álom vár, ott ahol minden táncol már
Egy ringató emlék éppen arra jár
Emlékem álombár, mindenki alvajár
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár

- Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán
Arra jár egy gondolat, csak nézzük mint egy idegent
majd átmászunk a kiskertbe, tán nem zavar, ha idebenn
nyesünk egy levéllel - virágok kövessék
lelkünket is hippik kosarába vessék
Frissült vérünk vetít majd koponyánk falára
sok színes filmet, mik hajaznak a mára!

-A józan ész - hazatér
cipeli őt múltunk
tán akkor végre már beugrik, hogy:
szarni indultunk!

És ez így tovább, és ez megy tovább, és ezt láttam már...

Hé! Mama, végre tedd oda a káposztát!

Pincéből kiskertbe - kiskertből pincébe - Cseberből vederbe! - pincéből kiskertbe - kiskertből pincébe - Cseberből vederbe!

Egymásnak vetett háttal

A lenyugvó Nap, a kert végében nyárfákba öltözött
A bizsergés a levegőből az ölünkbe költözött
Bíborba borul a világ, ezer felhő ég
Mohák alatt a fák felett, reszket a nyári vég

Csak úgy ültünk ott, a Minden közepén és senki nem talált
Mikor a hűlő Nap a fák tövében lelt egy új halált
Ott iramlik az érzés, szülte valami tűz
Szarik a jövőre és a múltból csúfot űz

Refr.
Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt
Elbámulunk egymás mellett, élvezzük a homályt
Egymásnak vetett háttal, fürkésszük a magányt...

Most megint majdnem éreztelek, odakinn már dereng
Magába harap a konok lény, néha elmereng
Hogy kerülök ide így - üszkös ez a tájék
Tűz és Fény voltunk -  Füst vagyok te meg Árnyék

Megint itt van a semmi, hát öleljük meg jól
Szeretem azt is mikor hallgat, de még jobban amikor
elmondja, hogy hol a legjobb neki és mitől fél
Én nyakon ragadom akkor és rúgom - takarodj rusnya Tél!

Refr.
Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt
Elbeszélünk egymás mellett, élvezzük a homályt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt...

Még egy tánc!

Háltál vele, hát most, tessék, most ő mondja meg, hogy milyen
legyen a táj, a száj, a fáj, az esték...hmmm ez ilyen!
Csikkerdőben fel - le járkálsz, kívül - belül üres a kép
simán kibírom, mondod szűrve, de valaki belül tovább tép

Most olyan vagy, mint egy kedves idegen, aki nem beszéli a nyelvet,
de majd kitol egy vicc, a  bőrödön túlra és megint egy napod elment
aztán azt mondod, hogy dühös vagy - pedig csak kétségbe vagy esve
valamivel, ami körülölel, egy álom beeshetne

Refr.
Megint egy újabb tánc!

És a fülledt éjjel finom kézzel ránk teríti puha köpenyét
ácsolunk egy másik tornyot, de soha nem érjük el a tetejét
a végtelen szélére kacsingatunk, már nem látjuk az elejét
Vágtatunk, vágtatunk, az űrben szállva a Hold már szórja delejét

Most kilőjük magunkat megint az űrbe, és nem érezzük az erejét
aztán laza mosollyal az Úr markából falunk még egy kis derelyét
fárad az egész, szökik a szín, egy reménylény még kiabál
beesik a fény, hunyorog a szív, a fülledt este lassan odébb áll

Megint egy újabb tánc!

Megint egy újabb ránc!

Séta

Nem is tudom hova megyek ilyenkor egyedül
pedig csak a Nap ment le, szívemben hegedül
megint a mesebeli lények egy különös csoportja
remények tündére - vad vágyak koboldja
Csúszok és küzdök az arcomon egy vigyorral
bonyolult esti valamik válaszolnak - persze vicsorral
az aszfalton egy hullám jön egyenesen elém
a házak meg csak bíztatóan bólingatnak felém

Úgy, hogy
Fellépek rá, had vigyen, kezdődjék a vígalom
ezt a beton paripát most megint meglovagolom
nem is tudom igazán, hogy hol kezdődik a vége
ránk szakadt az Ég vagy a Föld tapadt az Égre
na mindegy egy konkrétat azt hiszem kiszúrtam
korrekt kis öltönyben - diszkréten kigyúrtan - közelít felém
eszelősen spanolt, laptoppal spékelt, marketingről dalol

Refr:

Itt én vetítek az égre színes képeket
A Holdudvarba küldöm a reklám fényeket!

Ez kész ez őrült, egy gazdasági retek,
a világ érző része, tudod az ilyenektől beteg
megyek is tovább, hát egy félvilági alak
utánam szól szanaszét gurulnak a szavak
begyűjtöm mit akar - és én sem nagyon bánom
szegény emlékezetem már előre is szánom
Ég a cellulóz rám felizzik a vége
aztán megjönnek a szavak az első a:
- Na végre!

Hegy tetején állunk, majd a tengerbe csúszunk
nevetünk még egy kicsit aztán elbúcsúzunk
de megyek is tovább - de nem is megyek - ülök
egy fél gondolatot is csak egy óra alatt szülök
én hol van az ész? vannak itt székek és asztalok
rám bámul egy pincér, háhá tudom hol vagyok
hát rendelek is gyorsan és lazán körbe vizslatok
körülöttem sokan, de csak egy valakit izgatok

Refr:

Küldök is neki egy pillantásnyi rózsát
na meg persze whyskit is, hogy bírja-e a próbát!
Kérdem tőle mi motoz a legbelsőbb Énjébe?
- Jó veled tocsogni a csillagok fényében!
Na jó, hát eddig bírtam már a gatyámat is kinőttem
taxin röpülök, Ő meg repül előttem
Szűrömre szakadunk, humán bogot kötve
Teste a nyelvemet, őrült táncba lökte
Nyelve a testemet őrült táncba lökte

E furcsa fényben olyan halvány kékben
egy égi lény mosolya ellazul
két szárnyával engem pofoz
egy gyanús kis angyal szótlanul...

Refr:

Itt én vetítek az égre színes képeket

A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket!

Lowdown M. F.

Reggel sose' csörög az óra
csak átkapcsolok egy másik adóra
munka nem vár, dolgom nincsen
a semmittevésem a legnagyobb kincsem

A társadalmat ma sem építem
csak csavarok az időn egyet éppen ilyen
mozira vágytam: kaland és szenvedély
ez nap is jó - such a perfect day

I'm a lowdown mother fucker!
-Aki egy hajítófát sem ér
-Szotyihéj a világ legtetején
-Aki helyetted is vidáman él

Pimasz mosollyal itt kísértek
Magam sem tudom hogy miből élek
Átverem magam, lehúzlak téged
hazudok nekünk és elrontom végleg a kapcsolatomat
a világ renddel, ez a káoszcsízió, ha kell vedd el
a beutaló bohóc engedély
ez az út is jó - such a perfect way

I'm a lowdown mother fucker!
-Aki egy hajítófát sem ér
-Szotyihéj a világ legtetején
-Aki egy harapás szart sem ér

Megadom magam

Üdvözlöm, érintem, nem mutatom
Nem emlékeztetem, nem kutatom
Nem zavarom, zavarom csak figyelem
Belefeledkezem, vele utazom
Nem sürgetem, nem várom
Nem bántom, nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam
Magam adom, megadom, megadom
Neki megadom magam

Refr:
Megadom magam
Neki megadom magam

Felkavarom, felkavarodom
Megálmodom, belelátom
Megkövetem, megkövetelem
Megszelídítem, megbánom
Meggyújtom, eloltom, meggyújtom, eloltom
Megoltalmazom, elragadom
Elragadtatom magam, magam adom
Megadom, megadom
Neki megadom magam

Nem suttogom, elkántálom
és máris megkívánom
megkóstolom, megkínálom
keveredek, belehabarodom
belefeledkezem, vele utazom
Kiállom, komálom, imádom
Megszállom, megbabonázom
Megbabonáztatom magam
megadom, megadom

Neki megadom magam...

Ahol én járok

Tippet a történeted lapjaiból csavarok
Csavarok papírtrombitát és belemotyogom
Hogy nem tudom merre jársz
pedig itt vagy - még érzem
megin' érzem varázsolsz
Hát mutatkozz már be
Mutatkozz meg ott is ahol én járok!

Ahol én járok, én látok, hallok
Ahol én is varázsolhatok
Egy vonósugarat rád dobhatok

Te kis tevékeny/törékeny telihold! TEEE!

A lány akit csak egyszer látsz

Kisláng a metrón, a parkban az utcán melletted
Ellobog, tekereg, mosolyog
Szembejön, megigéz,
Mondanád... - értené...
Tudod a lány, akit csak egyszer látsz

Szalad a lépcső, forog az ajtó
Kockákra hullik a tér
Feléd táncol egy buliban
vagy úton hazafelé
Összenéztek... Működik...
Mondanád, ő meg értené...

Tudod a lány, akit csak egyszer látsz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A Kutya Vacsorája - Újra Ugatok lemez dalszövegek Szerző: Varga Livius
 

Újra ugatok

Újra ugatok, híven csaholok,
ha széjjelszakadok is érted.
A nyígó ebeket, szakadó sebeket
tényleg te magad kérted.
Hallod magadon, minden szavadon:
benned kavarog a szégyen.
Másként akarod, mégsem mutatod.
A szíved bealudt régen.

Anyáddal eszem, apáddal iszom,
a tanáraiddal szívok.
Benyugtatózva a Jézuskának
panaszos levelet írok.
– Kérlek, Uram, ez mindig ugyanez:
folyton kinevet a vérem.
– A lélek kész, a test még gyenge.
– No, most ezt igazán érzem.

Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Álmos félhomályt kavarok benned.
Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Dőlj hátra, már nem kell semmit tenned

A testvér megelőz, a szomszéd megaláz,
bogarat teszek a füledbe.
Gyorsan sorakozz, gyűlölj, ne habozz!
Fegyvert adok a kezedbe.
Húsznak fasza yo, a többi hasaló:
csak a végén látnak édent.
Húsznak csudajó, a többinek eladó
a titi-titi-titi-tititainment.

Csiribú-csiribá, salakazam,
míg szemeden trükkös álmom,
a 6. palotám,
a 6. jachtom,
a 6. szigetem várom.
Hol a vas? Hol a lé? Tiedé? Enyimé!
A saját szabályom hágom.
A végjátékban felteszem még
a maradék pár országom.

Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Álmos félhomályt kavarok benned.
Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Dőlj hátra,
már nem kell semmit tenned

Éjjel-nappali altató

Az Igét kerékbetörték,
megmagyarázták,
szemünket bekötötték.
A szánkba jól belerágták:
autót minden házba,
gyógyszert minden kínra,
sampont minden szálra,
szponzort minden díjra!
Tárgyat minden vágyra,
szobrot az összes térre,
fegyvert minden tájra,
hitelt az utolsó csepp vérre!

És hoztak tüzet a vízre,
parfümöket a bűzre,
ami a hal fejébôl árad.
A torkom is kiszárad...

És szaladtak erre-arra,
lakkot fújtak a szarra.
Rájöttek, hogy késô,
halántékukon a vésô.

Ide már minek a szó?
Az elméd rég kiadó.
Lazul a szál, porlad a kép,
odabenn kat-kat-kattan a gép.
Éreztem egyet, ez is eladó!
Holnaptól online kapható!
Éjjel-nappal adható
ez az éjjel-nappali altató.

Elhozták a “mennyet”,
ezt az elmerágó szennyet,
a testképzavaros nôket,
a szorongáscsökkentőket.
Félelmeket a mától,
rettegést a mástól,
a távoli háborúkat,
a lazán ölő fiúkat.
Áldatlan éber álom,
most már éjjel-nappal látom,
de király vagyok, hát jár nekem
ez az aranyozott járom.

És szaladtak erre-arra,
lakkot fújtak a szarra.
Lyukakat tömtek a résbe,
beleszaladtak a késbe.

Ide már minek a szó?
Az elméd rég kiadó.
Lazul a szál, porlad a kép,
odabenn kat-kat-kattan a gép.
Éreztem egyet, ez is eladó!
Holnaptól online kapható!
Éjjel-nappal adható
ez az éjjel-nappali altató.

Tüskés virág

Ha én lennék a Titkosszolgálat,
nagy titokban szolgálnám magamat.
Drogot, fegyvert adnék-vennék,
reggelire embert ölnék,
ha én lennék a Titkosszolgálat.

Ha én lennék az Óriásvállalat,
még nagyobbra vállalnám magamat.
Szövetségbe tömörülnék,
kormányt, rendőrt, bírát vennék,
ha én lennék az Óriásvállalat.

De nem vagyok, hát szép a világ,
evés, ivás, apró hibák...
Nem figyelek, szép a világ!
Neked szedtem, tüskés virág.

Ha én lennék a Világnagyhatalom,
országokat foglalnék, úgybizony.
Fel sem fognák a kis hülyék,
szabadságdalt fütyürésznék,
ha én lennék a Világnagyhatalom.

Ha én lennék a Főpénzintézet,
én nyomnám az összes pénzedet.
A saját pénzed kölcsönadnám,
a gatyádat is elkoboznám,
ha én lennék a Főpénzintézet.

De nem vagyok, hát szép a világ,
evés, ivás, apró hibák...
Nem figyelek, szép a világ!
Neked szedtem, tüskés virág.
De nem vagyok, hát szép a világ,
asszony, kocsi, apró hibák...
Nem figyelek, szép a világ!
Neked szedtem, tüskés virág.

Lebegés

Vigyázd a szemed,
és urald a szádat!
Szavaidban még
vigyorog a bánat.
Fegyelmezetten vezesd a vágyad,
le ne szerepelj, te csak imádd a mádat!
Eleve bele az elevenembe vágtál,
éltél, kaptál, adtál-vettél.

Lebegés...
Lelazul a karmám...
Jelenés...
Belehal a membrán...

Bűvöld a szemem,
és kínáld a számat!
Métely a szó,
most kijöhet az állat
vagy az a lény, tudod, a kimért kiméra.
Jöhet a sikolyod, a szirénsziréna!
Rémület, igazi révület,
viszony az iszonnyal, veled a nélküled...

Lebegés...
Lelazul a karmám...
Jelenés...
Belehal a membrán...

Nem veszed észre

Nem veszed észre a várót,
nem veszed észre a kérőt,
nem veszed észre a mindig mindent
csak te miattad érzőt.

Nem veszed észre a halkat,
nem veszed észre a távolt,
hogy az öröklétedből az élet
egy magánzárkát tákolt.

Nem veszed észre a kéngőzt,
nem veszed észre a tömjént,
nem veszed észre, hogy mindig minden
csak te miattad történt.

Nem veszed észre a titkot,
nem veszed észre a láncot,
hogy magaddal járod a Hold fényében
e sápadt ördögi táncot.

Nem számít, hogy a végén mit teszel,
hogy belém döföd azt a kést még egyszer,
vagy kölcsönadsz egy álmot megint,
nem érdekel,
csak vedd le rólam az átkot, engedj el!

Nem veszed észre az áldót,
nem veszed észre az óvót,
nem látod fényes fellegeidtől
a feléd szállót.

A glóriád mögé bújva
nem veszed észre, hogy újra meg újra
az arcodra fagyott maszk ugyanazt
a nyomorult slágert fújja.

Nem számít, hogy a végén mit teszel,
hogy belém döföd azt a kést még egyszer,
vagy kölcsönadsz egy álmot megint,
nem érdekel,
csak vedd le rólam az átkot, engedj el!

Te, semminemelég

Beléptél, bejöttél, azonnal belém költöztél.
Elértél, kitértél, az álmaimra tekeredtél.
Kívántál, kivártál, titkos űrbe kizártál.
Paráztál, aláztál, a zava-zavarosban halásztál.

Rejtettem. Sejtettem. Felemeltem, ejtettem.
Jeleztem. Figyeltem. Néma zenével fizettem.
Rád bíztam. Vigyáztam. A most kapujában elszálltam.
Áltattam. Altattam. Éreztem: eltaláltam.

Te, semminemelég, gyere haza!
Zavaros a miért. Megint ide-oda húz,
kalapál a mindig fecsegő, mindig vérző, égben eredő...

Elhittem. Hintettem. A felét nem is értettem.
Féltettem. Büntettem. Behunyt szemmel éltettem.
Nem bírtam. Elszúrtam. A lángot majdnem elfújtam.
Reszkettem, nem bíztam. Éreztem: megtaláltam!

Te, semminemelég, gyere haza!
Zavaros a miért. Megint ide-oda húz,
kalapál a mindig fecsegő, mindig vérző, égben eredő...
Te, semminemelég, gyere haza!
Zavaros a miért. Megint ide-oda húz,
kalapál a mindig fecsegő, mindig vérző, égben eredő szív.

Ez a mese

Csak ülsz itt csendben
magaddal szemben,
megint a semmibe hívsz.
Feléd hajolnak az árnyak halkan,
lassan magadba szívsz.
A haló holdfény mosolyodon
derengő, laza lazúr.
Finom ujjaival a kétség
lágyan a hajadba túr.

Belegabalyodtam az aurádba,
hát benned tépem a húrt.
Bevégeztem a csönddel. Itt benn
minden nekivadult.
Arcunkon a minden mindegy
dühös démona dúl.
Szilánkos kis világunkban
már rég a téboly az úr.

Ez a mese nem végződhet rosszul,
ez a mese nem végződhet jól.
Ha nem találom benned a jobbik énem,
ez a ricsaj a fejemben örökké szól.

Tőlem várod a választ.
Én eltalálom, de válassz
az apokaliptikus vízióimból,
vagy ne is fárassz!
Felém legyint a bánat vágya –
álnok trubadúr...
Emléket ránt, magához int,
és mélyen az agyamba szúr.

Ez a mese nem végződhet rosszul,
ez a mese nem végződhet jól.
Ha nem találom benned a jobbik énem,
ez a ricsaj a fejemben örökké szól.

Gályaszabadág

Egy szent képével ott ülök a járdán.
Anyu tenyerén egy érme vár árván.
Tipp-topp cipők: kipp-kopp hírvivők.
Nincs szégyen, tik-tak gyerekidők.

Ég az abroncs, ég a plasztik, marad a fém.
Hasad a hajnal, zizeg a szél a telep szélén.
Sűrű fekete füst zihál. Ja!
Azé a jövő, aki megtalálja.
Hamu közt figyel a holnap bája,
napi betevő...
Ez a szemét bálja!

Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom.
Gályaszabadság túl a rácson...

Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.

Márvány a kastély, arany a fény.
Gyémánt a trón, rajta kucorog a lény.
Tele a kaptár, hehe, csodára vár.
Szemben a gettó ébred már.

Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom,
gályaszabadság...

Bodegafilm pereg a sötét vásznon.
A vágyaimat majd jól kikukázom.
A sorozat végén némán felállok.
Lúgozott aggyal színeket látok.
Bamba vigyorral hazatalálok.

Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bizony úgy van hé!

Súly

Elegendő jelszót skandáltunk.
Túl sok példát statuáltunk.
Nem vártunk, nem, nem figyeltünk.
Türelemmel soha nem szerettünk.
Még kellett és még és még kellett.
Tőlünk ennyire tellett.
Táltos szárnyon elsuhantunk
egyenesen a lényeg mellett.
Hagytuk, hogy ez nem a mi dolgunk.
Mondtuk, ezt mi meg nem oldjuk.
Hittük, ez már az ördögé lett:
szép összeesküvéselmélet.
Vagy részegen gajdoltuk: “Szép lett”,
de szemünkben az iszonyat fénylett.
A szívekben halotti máglya izzott,
a kocsmáros rábólintott.

Hahó, híradó!
Itt minden eladó!
Jön a gagyi gyógyító!
Ez a démonvigadó....

Űz a cél, megtalál egy jeladó.
Felel a vágy: utószor még hevülve volna jó!
De belül a tél...
gyorsan ég a gyertya lángja...
törik a fény... szép lassan ellep a hó...

Mesélj még a gyerekkorunkról,
meríts még abból a savanyú borból!
Isszuk a múltat, esszük a mánkat,
mohó vírus veri ki a szánkat.
Nagyterpeszben állunk, széles mosollyal
magunknak gazsulálunk,
magunktól elszállunk,
nem pirul az arcunk, nem marad más,
csak az az
örökös harcunk, az az értelmetlen
mindig győzés,
egóőrzés, humánkigőzölgés,
mocsárbanfetrengés
szívszendergés, mit-sem-sejtés,
felejtés, felejtés.
Istenkohó, öntőforma, teremtés....
“Ez a korona csorba!”
Ne álmodozz, állj be a sorba,
pakold az agyadat egy nejlonszatyorba!

Hahó, híradó!
Itt minden eladó!
Jön a gagyi gyógyító!
Ez a démonvigadó....

Űz a cél, megtalál egy jeladó.
Felel a vágy: utószor még hevülve volna jó!
De belül a tél...
gyorsan ég a gyertya lángja...
törik a fény... szép lassan ellep a hó...

Kiss the Loser

Tényleg ezeken jár az eszed?
Hagyjál már!
Most mit túráztatod magad?
Nem ezeket a droidokat keresed....

Egy almafa alá heveredtem,
nézni, ahogy nő a fű.
Almát rágok, hallgat a temérdek
érdek, a pillanat jóízű.
Felhőpamacs, alakváltó,
úszik a tengerkéken.
Kicsi felleg része a nagy egésznek,
akárcsak gyenge létem.
Pacsirta rebben, égre szökik,
dalát a szívembe vésem.
Ô nem aggódik, no, miért is tenné...?
Hát nem aggódom én sem.
Most tiszta a kép: nem kell,
hogy a világot a két vállára fektesd.
Add fel a harcot, babám, és gyere,
csókold meg a vesztest!

Give it up kiss the loser!

Pihenni készül a nap mára,
mindent aranyba merít,
aztán elnyeli a föld, nyomában az ég
csillagvásznat feszít.
Most rád gondolok és arra,
hogy nincs kín, ha itt a gyógyszer...
Hallgasd a dalt, bébi,
give it up & kiss the loser..

Give it up kiss the loser!