SZÖVEGEK

GUMICSONT

Mindenkinek saját plázát

Ott még van egy fa!
Hát vágjátok már ki a picsába!
Több hangsúlyt a csomagolásra!
Amit eladok neked, azt a közösből veszem,
a szemetemet pedig, bizony, a maradékra teszem.
A reklámomat nézed és az E- betűmet eszed.
Elfogyott a levegőd? Hát majd azt is tőlem veszed.
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Szívom az észt és hozom a pénzt,
majdnem az összes szádat befogtam,
amikor hatékonyan és nyugodtan már az utolsó halat is kifogtam.
Na és, ha mindenkit a sírba tesz,
a lényeg, hogy utoljára nekem lesz!
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Mint az öreg Swayne-ék
pénzből hatalmat, hatalomból pénzt, senki sem zavarhat!
Mit dumál az az öreg Indián?  A pénz igenis finom!
Míg sütök egy pecsenyét Damoklész kardján, te
lekuporodhatsz egy száraz tó partján…
Nagy ívben leszarom az etruszk vázát!
Mi a cél? Mindenkinek saját plázát!

Találj Rám!

Mosolyogsz rám, és a gyöngémet keresed,
ha mindenem tiéd, még nyúlsz egy keveset,
és mondod igazán, hogy téged is levesznek,
kerék alá tesznek, onnan is kivesznek ők,
akik szintén csak élni akarnak és hú,
de őszintén szavalnak:
– Ha nem teszem meg, majd megteszi más!
A kényelmünkért persze más a hibás!

Hülyítik egymást, hogy tények és ráció,
hatékonyság meg információ.
Belegabalyodva a hatékony térbe,
hamiskás szemmel feloldozást kérve
még mindig nem értik, hogy nem ez a lényeg.
Ragad a tudatuk mint nyáltól a bélyeg.
Mielőtt nyakunkra szorul az időhurok,
egy hely még, hova menni tudok…

Ha valaki keres, én magamban vagyok.
-Találj rám…
A külvilágnak csak egy apró cetlit hagyok, ha tudok,
– Találj rám…
hogy nyugi-nyugi srácok, písz-lav-heppinesz!
– Találj rám…
Senkire sem várok, idebenn buli lesz!

Ez törpe lélek, mindent magért tesz.
Csakis attól fél, hogy őszinte lesz.
Jupiter a másik és ökör a világ,
neki gyarmat a szerelem és eszköz a virág.
Amaz befektetni tud, de adni nem.
Hogy kiben is bízik? Már magában sem.
Neki verseny a szex, az ideges a pipás
zörög a zene és a költő csak egy piás…

Ha valaki keres, én magamban vagyok.
-Találj rám…
A külvilágnak csak egy apró cetlit hagyok, ha tudok,
– Találj rám…
hogy nyugi-nyugi srácok, písz-lav-heppinesz!
– Találj rám…
Senkire sem várok, idebenn buli lesz!

Hazudsz kutya

Kölyök vagy és érzed, hogy nem stimmel az egész.
Nagyot mond a gyáva, és mellé mond a merész,
a dédi, meg  az óvó, a tanító s a tanár,
a tányérsapka, a hófehér köpeny és a talár.
Anyuka is mást mond az apunak meg nekem.
Apuka meg tagad, pedig én kiteszem a belem,
hogy ne lépjek én is ugyanabba a szarba.
Már megint egy falábbal járt szamba….

Aztán győznek a hormonok és te végre felnőtt leszel
csókolózol, baszol, néha kulturáltan eszel.
Ez már tényleg “dzsászlájk hálivúd” – keresel és vágysz,
aztán döntened kell, választasz és hánysz!
A mindnedet, hát nem figyelsz csak megeszed a dumát!?
Ebben a játékban senki sem teszi ki a zsugát.
A sorok, meg ami köztük, lassan kikezdik az eszed.
A világ nem is oly szörnyű, hogyha behunyod a szemed.
A valóság csak kerülgeti őt engem és téged.
Szépen lassan megtanulod, hogy torzítasz, vagy véged.
Ez a legsötétebb titkok feneketlen kútja.
Tükörbe nézz, és oda mondd, hogy hazudsz kutya!

Nem látom, nem bánom, nem vágom, sajnálom.

Cseberből vederbe

Álmomban álom vár, ott minden táncol már.
Egy ringató emlék éppen arra jár.
Emlékem álombár, mindenki másra vár.
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár…

– Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán.
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán.
Arra jár egy gondolat, csak nézzük, mint egy idegent,
majd lemászunk a pincébe, tán nem zavar odelenn.
Dobunk egy gyűszűvel, poharak kövessék,
lelkünket is kádároknak urnájába vessék.
Frissült vérünk fest majd koponyánk falára
szép színes képet, mely hasonlít a mára.

-A józan ész hazatér, cipeli őt múltunk.
Tán akkor végre már beugrik, hogy sz*rni indultunk…
És ez így tovább, és ez megy tovább, és csak megy tovább…

– Álmomban álom vár, ott ahol minden táncol már,
egy ringató emlék éppen arra jár.
Emlékem álombár, mindenki alvajár.
Csak nézem azt, hogy mellém a lélek hálni jár.

– Ha egyszer ez nem lesz, hát vigyorgunk más táncán.
Ülünk majd agyaink kimeszelt tornácán.
Arra jár egy gondolat, csak nézzük, mint egy idegent,
majd átmászunk a kiskertbe, tán nem zavar odabenn.
Nyesünk egy levéllel, virágok kövessék,
lelkünket is hippiknek abba a kis batikolt tarisznyájába vessék!
Frissült vérünk vetít majd koponyánk falára
sok színes filmet, mik hajaznak a mára!

-A józan ész hazatér, cipeli őt múltunk.
Tán akkor végre már beugrik, hogy sz*rni indultunk…
És ez így tovább, és ez megy tovább, és ezt láttam már…
Hé, Mama, végre tedd oda a káposztát!

Pincéből kiskertbe, kiskertből pincébe,
cseberből vederbe, pincéből kiskertbe,
kiskertből pincébe, cseberből vederbe…

Egymásnak vetett háttal

A lenyugvó Nap a kert végében nyárfákba öltözött,
a bizsergés a levegőből az ölünkbe költözött.
Bíborba borul a világ, ezer felhő ég,
mohák alatt a fák felett, reszket a nyári vég.

Csak úgy ültünk ott, a minden közepén, és senki nem talált,
mikor a hűlő Nap a fák tövében lelt egy új halált.
Ott iramlik az érzés, szülte valami tűz,
sz*rik a jövőre, és a múltból csúfot űz.

Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt.
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt.
Elbámulunk egymás mellett, élvezzük a homályt.
Egymásnak vetett háttal, fürkésszük a magányt…

Most megint majdnem éreztelek, odakinn már dereng.
Magába harap a konok lény, néha elmereng:
– Hogy kerülök ide így – üszkös ez a tájék.
Tűz és Fény voltunk.. Füst vagyok, te meg árnyék.

Megint itt van a semmi, hát öleljük meg jól!
Szeretem azt is, mikor hallgat, de még jobban, amikor
elmondja, hogy hol a legjobb neki és mitől fél.
Én nyakon ragadom akkor és rúgom, takarodj rusnya tél!

 Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt.
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt.
Elbeszélünk egymás mellett, élvezzük a homályt.
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt…

Még egy tánc!

Háltál vele, hát most tessék, most ő mondja meg, hogy milyen
legyen a táj, a száj, a fáj, az esték…hmmm ez ilyen!
Csikkerdőben fel – le járkálsz, kívül – belül üres a kép.
-Simán kibírom – mondod szűrve – de valaki belül tovább tép.
Most olyan vagy, mint egy kedves idegen, aki nem beszéli a nyelvet,
de majd kitol egy vicc, a  bőrödön túlra, és megint egy napot elvett.
Aztán azt mondod, hogy dühös vagy, pedig csak kétségbe vagy esve.
Valamivel, ami körülölel, egy álom beeshetne.

Megint egy újabb tánc!
Megint egy újabb tánc!

És a fülledt éjjel finom kézzel ránk teríti puha köpenyét.
Ácsolunk egy másik tornyot, de soha nem érjük el a tetejét.
A végtelen szélére kacsintgatunk, már nem látjuk az elejét,
vágtatunk, vágtatunk, zűrben szállva a Hold már szórja delejét.
Most kilőjük magunkat megint az űrbe, és nem érezzük az erejét,
aztán laza mosollyal az Úr markából falunk még egy kis derelyét.
Fárad az egész, szökik a szín, egy reménylény még kiabál.
Beesik a fény, hunyorog a szív, a fülledt este lassan odébb áll.

Megint egy újabb tánc!
Megint egy újabb ránc!

Séta

Nem is tudom, hova megyek ilyenkor egyedül,
pedig csak a nap ment le, s szívemben hegedül
megint a mesebeli lények egy különös csoportja,
remények tündére, vad vágyak koboldja.
Csúszom és küzdök az arcomon egy vigyorral,
bonyolult testű valamik válaszolnak, persze vicsorral.
Az aszfalton egy hullám jön egyenesen elém,
a házak meg csak bíztatóan bólintgatnak felém.

Úgyhogy fellépek rá, hadd vigyen, kezdődjék a vígalom!
Ezt a beton paripát most megint meglovagolom.
Nem is tudom igazán, hogy hol kezdődik a vége,
ránk szakadt az ég, vagy a föld tapadt az égre.
Na, mindegy! Egy konkrétat azt hiszem kiszúrtam.
Korrekt kis öltönyben, diszkréten kigyúrtan, közelít felém,
eszelősen spanolt, laptoppal spékelt, marketingről dalol.

 Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm a reklám fényeket.

Ez kész, ez őrült, egy gazdasági retek.
A világ érző része, tudod, az ilyenektől beteg.
Megyek is tovább, hát egy félvilági alak
utánam szól. Szanaszét gurulnak a szavak.
Begyűjtöm mit akar, és én sem nagyon bánom.
Szegény emlékezetem, már előre is szánom.
Nyög a cellulóz, ahogy felizzik a vége,
aztán megjönnek a szavak az első a végre
Az első az, hogy navégre!

Hegy tetején állunk, majd a tengerbe csúszunk
,nevetünk még egy kicsit, aztán elbúcsúzunk.
Megyek is tovább, hm nem is megyek, ülök!
Egy fél gondolatot is csak egy óra alatt szülök.
Hé, hol van az itt?  Valaki!  Székek és asztalok….
Rám bámul egy pincér….. háhá, már tudom hol vagyok!
Hát rendelek is gyorsan és lazán körbe vizslatok.
Körülöttem sokan, de csak egy valakit izgatok.

 Ő vetít itt az égre, színes képeket.
A holdudvarba küldi az angyalfényeket.

Küldök is neki egy pillantásnyi rózsát,
na meg persze whisky-t is, hogy bírja-e a próbát!
Kérdem tőle mi motoz a legbelső énjében.
– Jó veled tocsogni a csillagok fényében!
Na jó, hát eddig bírtam, már a gatyámat is kinőttem.
Taxin röpülök, ő meg repül mögöttem.
Szűrömre szakadunk, humán bogot kötve,
teste a nyelvemet, őrült táncba lökte.
Nyelve a testemet őrült táncba lökte.

Furcsa fényben, olyan halvány kékben,
egy égi lény mosolya ellazul.
Két szárnyával engem pofoz
e gyanús kis angyal szótlanul.

Itt én vetítek az égre színes képeket.
A Holdudvarba küldöm az angyal fényeket.

Lowdown M. F.

Reggel sosem csörög az óra,
csak átkapcsolok egy másik adóra.
Munka nem vár, dolgom nincsen,
a semmittevésem a legnagyobb kincsem.
A társadalmat ma sem építem,
csak csavarok az időn egyet. Éppen ilyen
mozira vágytam: kaland és szenvedély.
Ez a nap is jó, such a perfect day!

 I’m a lowdown mother fucker,
aki egy hajítófát sem ér.
I’m a lowdoen mother fucker,
szotyihéj a világ legtetején.
I’m a lowdown mother fucker,
aki helyetted is vidáman él.
I’ m a lowdown mother fucker.

Pimasz mosollyal itt kísértek.
Magam sem tudom, hogy miből élek.
Átverem magam, lehúzlak téged,
hazudok nekünk és elrontom végleg
a kapcsolatomat a világrenddel.
Ez a káoszcsízió, ha kell, vedd el!
A beutalóm egy bohócengedély.
Ez az út is jó, such a perfect way!

I’m a lowdown mother fucker,
aki egy hajítófát sem ér.
I’m a lowdown mother fucker,
szotyihéj a világ legtetején.
I’m a lowdown mother fucker,
aki helyetted is vidáman él.

Megadom magam

Üdvözlöm, érintem, nem mutatom.
Nem emlékeztetem, nem kutatom.
Nem zavarom, zavarom csak figyelem.
Belefeledkezem, vele utazom.
Nem sürgetem, nem várom.
Nem bántom, és nem sajnálom.
Nem sajnáltatom magam,
magam adom, megadom, megadom…
Neki megadom magam!

Felkavarom, felkavarodom.
Megálmodom, belelátom.
Megkövetem, megkövetelem.
Megszelidítem, megbánom.
Meggyújtom, eloltom, meggyújtom, eloltom.
Megoltalmazom, elragadom.
Elragadtatom magam,
magam adom, megadom, megadom….
Neki megadom magam!

Nem suttogom, elkántálom.
Megkóstolom, megkínálom.
Keveredek, belehabarodom.
Belefeledkezem, vele utazom.
Kiállom, komálom, imádom!
Megszállom, megbabonázom.
Megbabonáztatom magam,
magam adom, megadom, megadom…

Neki megadom magam!

Ahol én járok

Tippet a történeted lapjaiból csavarok.
Csavarok papírtrombitát és belemotyogom,
hogy nem tudom, nem tudom merre jársz.
Pedig itt vagy, még érzem,
megin’ érzem, varázsolsz.
Hát mutatkozz már be!
Mutatkozz meg ott is, ahol én járok!
Ahol én járok, én látok, hallok,
ahol én is varázsolhatok,
egy vonósugarat rád dobhatok,
te,  kis tevékeny telihold, te!

A lány akit csak egyszer látsz

Egy kisláng a metrón, a parkban,
a parton melletted ellobog,
tekereg, mosolyog.
Szembejön, megigéz.
Mondanád, ő meg értené…
Tudod a lány, akit csak egyszer látsz.

Szalad a lépcső, forog az ajtó,
kockákra hullik a tér.
Feléd táncol egy buliban,
vagy úton hazafelé
Összenéztek… Működik…
Mondanád, ő meg értené.
Tudod a lány, akit csak egyszer látsz.

ÚJRA UGATOK

Újra ugatok

Újra ugatok, híven csaholok,
ha széjjelszakadok is érted.
A nyígó ebeket, szakadó sebeket
tényleg te magad kérted.
Hallod magadon, minden szavadon:
benned kavarog a szégyen.
Másként akarod, mégsem mutatod.
A szíved bealudt régen.

Anyáddal eszem, apáddal iszom,
a tanáraiddal szívok.
Benyugtatózva a Jézuskának
panaszos levelet írok.
– Kérlek, Uram, ez mindig ugyanez:
folyton kinevet a vérem.
– A lélek kész, a test még gyenge.
– No, most ezt igazán érzem.

Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Álmos félhomályt kavarok benned.
Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Dőlj hátra, már nem kell semmit tenned

A testvér megelőz, a szomszéd megaláz,
bogarat teszek a füledbe.
Gyorsan sorakozz, gyűlölj, ne habozz!
Fegyvert adok a kezedbe.
Húsznak fasza yo, a többi hasaló:
csak a végén látnak édent.
Húsznak csudajó, a többinek eladó
a titi-titi-titi-tititainment.

Csiribú-csiribá, salakazam,
míg szemeden trükkös álmom,
a 6. palotám,
a 6. jachtom,
a 6. szigetem várom.
Hol a vas? Hol a lé? Tiedé? Enyimé!
A saját szabályom hágom.
A végjátékban felteszem még
a maradék pár országom.

Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Álmos félhomályt kavarok benned.
Újra ugatok. Találd ki, ki vagyok!
Dőlj hátra,
már nem kell semmit tenned

Éjjel-nappali altató

Az Igét kerékbetörték,
megmagyarázták,
szemünket bekötötték.
A szánkba jól belerágták:
autót minden házba,
gyógyszert minden kínra,
sampont minden szálra,
szponzort minden díjra!
Tárgyat minden vágyra,
szobrot az összes térre,
fegyvert minden tájra,
hitelt az utolsó csepp vérre!

És hoztak tüzet a vízre,
parfümöket a bűzre,
ami a hal fejébôl árad.
A torkom is kiszárad…

És szaladtak erre-arra,
lakkot fújtak a szarra.
Rájöttek, hogy késô,
halántékukon a vésô.

Ide már minek a szó?
Az elméd rég kiadó.
Lazul a szál, porlad a kép,
odabenn kat-kat-kattan a gép.
Éreztem egyet, ez is eladó!
Holnaptól online kapható!
Éjjel-nappal adható
ez az éjjel-nappali altató.

Elhozták a “mennyet”,
ezt az elmerágó szennyet,
a testképzavaros nôket,
a szorongáscsökkentőket.
Félelmeket a mától,
rettegést a mástól,
a távoli háborúkat,
a lazán ölő fiúkat.
Áldatlan éber álom,
most már éjjel-nappal látom,
de király vagyok, hát jár nekem
ez az aranyozott járom.

És szaladtak erre-arra,
lakkot fújtak a szarra.
Lyukakat tömtek a résbe,
beleszaladtak a késbe.

Ide már minek a szó?
Az elméd rég kiadó.
Lazul a szál, porlad a kép,
odabenn kat-kat-kattan a gép.
Éreztem egyet, ez is eladó!
Holnaptól online kapható!
Éjjel-nappal adható
ez az éjjel-nappali altató.

Tüskés virág

Ha én lennék a Titkosszolgálat,
nagy titokban szolgálnám magamat.
Drogot, fegyvert adnék-vennék,
reggelire embert ölnék,
ha én lennék a Titkosszolgálat.

Ha én lennék az Óriásvállalat,
még nagyobbra vállalnám magamat.
Szövetségbe tömörülnék,
kormányt, rendőrt, bírát vennék,
ha én lennék az Óriásvállalat.

De nem vagyok, hát szép a világ,
evés, ivás, apró hibák…
Nem figyelek, szép a világ!
Neked szedtem, tüskés virág.

Ha én lennék a Világnagyhatalom,
országokat foglalnék, úgybizony.
Fel sem fognák a kis hülyék,
szabadságdalt fütyürésznék,
ha én lennék a Világnagyhatalom.

Ha én lennék a Főpénzintézet,
én nyomnám az összes pénzedet.
A saját pénzed kölcsönadnám,
a gatyádat is elkoboznám,
ha én lennék a Főpénzintézet.

De nem vagyok, hát szép a világ,
evés, ivás, apró hibák…
Nem figyelek, szép a világ!
Neked szedtem, tüskés virág.
De nem vagyok, hát szép a világ,
asszony, kocsi, apró hibák…
Nem figyelek, szép a világ!
Neked szedtem, tüskés virág.

Lebegés

Vigyázd a szemed,
és urald a szádat!
Szavaidban még
vigyorog a bánat.
Fegyelmezetten vezesd a vágyad,
le ne szerepelj, te csak imádd a mádat!
Eleve bele az elevenembe vágtál,
éltél, kaptál, adtál-vettél.

Lebegés…
Lelazul a karmám…
Jelenés…
Belehal a membrán…

Bűvöld a szemem,
és kínáld a számat!
Métely a szó,
most kijöhet az állat
vagy az a lény, tudod, a kimért kiméra.
Jöhet a sikolyod, a szirénsziréna!
Rémület, igazi révület,
viszony az iszonnyal, veled a nélküled…

Lebegés…
Lelazul a karmám…
Jelenés…
Belehal a membrán…

Nem veszed észre

Nem veszed észre a várót,
nem veszed észre a kérőt,
nem veszed észre a mindig mindent
csak te miattad érzőt.

Nem veszed észre a halkat,
nem veszed észre a távolt,
hogy az öröklétedből az élet
egy magánzárkát tákolt.

Nem veszed észre a kéngőzt,
nem veszed észre a tömjént,
nem veszed észre, hogy mindig minden
csak te miattad történt.

Nem veszed észre a titkot,
nem veszed észre a láncot,
hogy magaddal járod a Hold fényében
e sápadt ördögi táncot.

Nem számít, hogy a végén mit teszel,
hogy belém döföd azt a kést még egyszer,
vagy kölcsönadsz egy álmot megint,
nem érdekel,
csak vedd le rólam az átkot, engedj el!

Nem veszed észre az áldót,
nem veszed észre az óvót,
nem látod fényes fellegeidtől
a feléd szállót.

A glóriád mögé bújva
nem veszed észre, hogy újra meg újra
az arcodra fagyott maszk ugyanazt
a nyomorult slágert fújja.

Nem számít, hogy a végén mit teszel,
hogy belém döföd azt a kést még egyszer,
vagy kölcsönadsz egy álmot megint,
nem érdekel,
csak vedd le rólam az átkot, engedj el!

Te, semminemelég


Elértél, kitértél, az álmaimra tekeredtél.
Kívántál, kivártál, titkos űrbe kizártál.
Paráztál, aláztál, a zava-zavarosban halásztál.

Rejtettem. Sejtettem. Felemeltem, ejtettem.
Jeleztem. Figyeltem. Néma zenével fizettem.
Rád bíztam. Vigyáztam. A most kapujában elszálltam.
Áltattam. Altattam. Éreztem: eltaláltam.

Te, semminemelég, gyere haza!
Zavaros a miért. Megint ide-oda húz,
kalapál a mindig fecsegő, mindig vérző, égben eredő…

Elhittem. Hintettem. A felét nem is értettem.
Féltettem. Büntettem. Behunyt szemmel éltettem.
Nem bírtam. Elszúrtam. A lángot majdnem elfújtam.
Reszkettem, nem bíztam. Éreztem: megtaláltam!

Te, semminemelég, gyere haza!
Zavaros a miért. Megint ide-oda húz,
kalapál a mindig fecsegő, mindig vérző, égben eredő…
Te, semminemelég, gyere haza!
Zavaros a miért. Megint ide-oda húz,
kalapál a mindig fecsegő, mindig vérző, égben eredő szív.

Ez a mese

Csak ülsz itt csendben
magaddal szemben,
megint a semmibe hívsz.
Feléd hajolnak az árnyak halkan,
lassan magadba szívsz.
A haló holdfény mosolyodon
derengő, laza lazúr.
Finom ujjaival a kétség
lágyan a hajadba túr.

Belegabalyodtam az aurádba,
hát benned tépem a húrt.
Bevégeztem a csönddel. Itt benn
minden nekivadult.
Arcunkon a minden mindegy
dühös démona dúl.
Szilánkos kis világunkban
már rég a téboly az úr.

Ez a mese nem végződhet rosszul,
ez a mese nem végződhet jól.
Ha nem találom benned a jobbik énem,
ez a ricsaj a fejemben örökké szól.

Tőlem várod a választ.
Én eltalálom, de válassz
az apokaliptikus vízióimból,
vagy ne is fárassz!
Felém legyint a bánat vágya –
álnok trubadúr…
Emléket ránt, magához int,
és mélyen az agyamba szúr.

Ez a mese nem végződhet rosszul,
ez a mese nem végződhet jól.
Ha nem találom benned a jobbik énem,
ez a ricsaj a fejemben örökké szól.

Gályaszabadág


Anyu tenyerén egy érme vár árván.
Tipp-topp cipők: kipp-kopp hírvivők.
Nincs szégyen, tik-tak gyerekidők.

Ég az abroncs, ég a plasztik, marad a fém.
Hasad a hajnal, zizeg a szél a telep szélén.
Sűrű fekete füst zihál. Ja!
Azé a jövő, aki megtalálja.
Hamu közt figyel a holnap bája,
napi betevő…
Ez a szemét bálja!

Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom.
Gályaszabadság túl a rácson…

Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.

Márvány a kastély, arany a fény.
Gyémánt a trón, rajta kucorog a lény.
Tele a kaptár, hehe, csodára vár.
Szemben a gettó ébred már.

Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom,
gályaszabadság…

Bodegafilm pereg a sötét vásznon.
A vágyaimat majd jól kikukázom.
A sorozat végén némán felállok.
Lúgozott aggyal színeket látok.
Bamba vigyorral hazatalálok.

Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bizony úgy van hé!

Súly


Elegendő jelszót skandáltunk.
Túl sok példát statuáltunk.
Nem vártunk, nem, nem figyeltünk.
Türelemmel soha nem szerettünk.
Még kellett és még és még kellett.
Tőlünk ennyire tellett.
Táltos szárnyon elsuhantunk
egyenesen a lényeg mellett.
Hagytuk, hogy ez nem a mi dolgunk.
Mondtuk, ezt mi meg nem oldjuk.
Hittük, ez már az ördögé lett:
szép összeesküvéselmélet.
Vagy részegen gajdoltuk: “Szép lett”,
de szemünkben az iszonyat fénylett.
A szívekben halotti máglya izzott,
a kocsmáros rábólintott.

Hahó, híradó!
Itt minden eladó!
Jön a gagyi gyógyító!
Ez a démonvigadó….

Űz a cél, megtalál egy jeladó.
Felel a vágy: utószor még hevülve volna jó!
De belül a tél…
gyorsan ég a gyertya lángja…
törik a fény… szép lassan ellep a hó…

Mesélj még a gyerekkorunkról,
meríts még abból a savanyú borból!
Isszuk a múltat, esszük a mánkat,
mohó vírus veri ki a szánkat.
Nagyterpeszben állunk, széles mosollyal
magunknak gazsulálunk,
magunktól elszállunk,
nem pirul az arcunk, nem marad más,
csak az az
örökös harcunk, az az értelmetlen
mindig győzés,
egóőrzés, humánkigőzölgés,
mocsárbanfetrengés
szívszendergés, mit-sem-sejtés,
felejtés, felejtés.
Istenkohó, öntőforma, teremtés….
“Ez a korona csorba!”
Ne álmodozz, állj be a sorba,
pakold az agyadat egy nejlonszatyorba!

Hahó, híradó!
Itt minden eladó!
Jön a gagyi gyógyító!
Ez a démonvigadó….

Űz a cél, megtalál egy jeladó.
Felel a vágy: utószor még hevülve volna jó!
De belül a tél…
gyorsan ég a gyertya lángja…
törik a fény… szép lassan ellep a hó…

Kiss the Loser


Tényleg ezeken jár az eszed?
Hagyjál már!
Most mit túráztatod magad?
Nem ezeket a droidokat keresed….

Egy almafa alá heveredtem,
nézni, ahogy nő a fű.
Almát rágok, hallgat a temérdek
érdek, a pillanat jóízű.
Felhőpamacs, alakváltó,
úszik a tengerkéken.
Kicsi felleg része a nagy egésznek,
akárcsak gyenge létem.
Pacsirta rebben, égre szökik,
dalát a szívembe vésem.
Ô nem aggódik, no, miért is tenné…?
Hát nem aggódom én sem.
Most tiszta a kép: nem kell,
hogy a világot a két vállára fektesd.
Add fel a harcot, babám, és gyere,
csókold meg a vesztest!

Give it up kiss the loser!

Pihenni készül a nap mára,
mindent aranyba merít,
aztán elnyeli a föld, nyomában az ég
csillagvásznat feszít.
Most rád gondolok és arra,
hogy nincs kín, ha itt a gyógyszer…
Hallgasd a dalt, bébi,
give it up & kiss the loser..

Give it up kiss the loser!

A kutya vacsorája – Megadom magam_rs